Nagyváradtól Békéscsabáig, az irodalom útján

Ez év augusztus 5-én 217. állomásához érkezett a Békéscsabai Irodalmi Estek sorozata a viharsarki város piacának újonnan kialakított részében, az átriumban. A Szeretlek Békéscsaba Egyesület és elnöke, Frankó Attila meghívására ezúttal Nagyváradról érkezett egy küldöttség a békési megyeszékhelyre.

A rendezvényt Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyitotta meg egy rövid alkalmi beszéddel. A Váradi Dalnokok nevű dalárda Márkus Zoltán kántor-karnagy vezetésével több megzenésített Petőfi Sándor-költeményt adott elő, Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke szintén Petőfi-verseket tolmácsolt mély átélésű szavalással a szép számú publikumnak. Az est második felében bemutatták az ismert nagyváradi értelmiségi, Pápay Zoltán új kötetét, ami Honnan hová? címmel jelent meg nemrég. Ezen részt felolvasás, beszélgetés és gitárjáték színesítette. Az alábbiakban közzétesszük az elhangzott nyitóbeszédet.

Tőkés László megnyitó beszéde

A Szeretlek Békéscsaba Egyesület bámulatos teljesítményeként könyvelhetjük el, hogy ezennel immár a 217. Békéscsabai Irodalmi Estre kerülhet sor Békés vármegye szívében. Különleges megtiszteltetés számunkra, nagyváradiak számára, hogy ennek a párját ritkító rendezvénynek több rendben részesei lehettünk, és a mostani alkalommal kiemelt meghívottai vagyunk.

Engedjék meg, hogy születésének 200. évfordulóján „a magyar regényírás fejedelmének”, Jókai Mórnak az emlékező sorait idézzem nagy barátjáról és harcostársáról az 1848-as pesti forradalomban – annál is inkább, mivel a váradi Török Sándor barátom előadásában ma Petőfi Sándor költeményeiben gyönyörködhetünk. Petőfi Sándor élete és költeményei című munkájában (1892) Jókai egyenesen Petőfi Napjának nevezte március 15-ét – idézem: „Március 15-ike volt. Ekkor írta meg a Talpra magyar! költeményét. Élő tanúja vagyok ennek a napnak: s elmondhatom, hogy az az óra, amelyben Petőfi e lángoló költeményét elszavalta a piac közepén, az ifjú Magyarország üdvrivallása között, fordulót képezett Magyarország történetében. Ettől a naptól számítja a magyar nép újjászületését; ezen a napon hullottak le a bilincsek a jobbágyok kezéről; ezen a napon lett szabaddá a föld és a szellem. Ezt a napot »Petőfi napjának« nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága elleneseivel. (…) Egy reggeltül estig tartó fényes álom volt ez az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj! Mint két egymáshoz láncolt fegyvertárs, mentünk e nap fátuma elé, Petőfivel.”

Évszázadok múltán is világító fényoszlopként járnak előttünk történelmünk és irodalmunk nagyjai, köztük is azok a legnagyobbak, akik Petőfi Sándor és Jókai Mór voltak, akiknek kútfejéből mindenkor és mindenhol, itt, Békéscsabán is meríthetünk. Történelmünkben, társadalmunkban és kultúránkban betöltött szerepükről bibliai, profetikus mélységben fogalmazza meg gondolatait Petőfi Sándor A XIX. század költői című, sodró erejű versében: „Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott, / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé.”

Testvéreim! Pusztában bujdosó népünk helyzetére és az írók, költők hivatására és isteni rendeltetésére nézve is milyen találóan fogalmaz lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor. Enélkül a küldetéstudat nélkül mit sem ér a költészet, nagy íróink is népünk tanítómestereiként tölthetik be istenes hivatásunkat, hasonlóképpen az igaz egyház hithű prédikátoraihoz és lelkipásztoraihoz. Adja Isten, hogy a város iránti féltő szeretet jegyében a Békéscsabai Irodalmi Estek is ezt az iránymutató, megvilágosító szerepet játszák továbbra is Frankó Attila egyesülti elnök vezetésével, valamint odaadó munkatársai és meghívottai közreműködésével.

Fogadjátok váradi küldöttségünk testvéri köszöntését és körötökben való fellépését. Lelki szemeim előtt találkozásunk alkalmával határtalan szeretetünk kötelékében a Bánság kiegészül Szeged-Csanád vármegyével, Szatmár megye Szabolcs-Szatmárral, Arad és Bihar pedig Békés vármegyével és Hajdú-Biharral. Mert kicsoda is szakíthatna el minket egymástól, hogyha hitünk és magyarságunk összekapcsol bennünket?!