Bihar megye egykori főispánjára, Várad kapitányára, az egész Partium urára, Erdély fejedelmére, Magyarország királyára úgy kell emlékeznünk, mint egy olyan reálpolitikusra, ügyes diplomatára és kiváló hadvezérre, aki a 17. század elejére szinte teljesen elpusztult magyar államiságot megmentette,folytonosságát biztosította – mondta Tőkés László. Bocskai olyan korban tette ezt, amikor a Habsburgok és a Porta szorításába került, kivéreztette és kirabolt, leigázott és részben elnéptelenedett Magyar Királyság idegen seregek, martalóc népek és bujdosó honfiak felvonulási terepévé vált. Bocskai – akit a székelyek 1605. február 21-én választottak Erdély fejedelmévé Nyárádszeredában – egyszerre volt kénytelen szabadságharcot, felekezeti csatákat és büntetőhadjáratot vívni, de nagy formátumú államférfivá tette az is, hogy egyszerre védte és építette az országot és az egyházat. „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük” – ez a fejedelmi jelmondat áll a reformáció genfi emlékművén Bocskai szobra alatt. Erdély aranykorának megalapozójaként az igazságot és a békességet igyekezett ötvözni, mához szóló példamutatással törekedve arra, hogy történelmi szállásterületünk fennmaradjon és népességmegtartóvá váljon. Ma is egy egészséges demográfiai fordulatra lenne szükség az egész Kárpát-medencében – mutatott rá Tőkés László, mert lám, éppen Nagyvárad esete mutatja, hogy két évtizeddel ezelőtt még jó egyharmada magyar volt a város lakosságának, ma pedig már egynegyede sem. Bocskai formátumú vezetőkre lenne szükség a magyar királyok és erdélyi fejedelmek értékes örökségének továbbviteléhez, a békeidőben zajló pusztulás megakadályozásához – következtetett az előző királyhágómelléki református püspök.
 

 

Szólláth Tibor a maga során vázolta a zarándoklat történetét, hagyományát, céljait, idei momentumait, majd Bocskai István alakját méltatva egyik legfontosabb tettének a hajdúk pacifikálását, letelepítését és kelet-magyarországi otthonteremtését nevezte, ami nemes öröksége a válságos múltnak.

Az egyetem udvarán Meleg Vilmos színművész szavalta el Arany János Örökség és Vörösmarty Mihály Szózat című költeményeit, a fejedelem itt álló emléktábláját a hajdúsági küldöttek, a PKE és a Partiumi Magyar Művelődési Céh, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetői koszorúzták meg. A Himnusz eléneklése után az emlékezők a sajtó rendelkezésére álltak.