Tőkés László rádióban közvetített beszéde a Székelyek Nagy Menetelésén

„Milyen jó, hogyha az erdélyi magyar pártok és szervezetek nem ellenséges vetekedéssel, hanem a közös ügy támogatásában működnek együtt, és nemes versenyben igyekeznek minél nagyobb részt vállalni ez esetben az autonómia előmozdítása érdekében” – szögezte le a rádióban közvetített beszédében Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke a Székelyek Nagy Menetelésén.

Hogy is mondta a költő: „Versenyben égtek húrjaink”… Milyen jó, hogyha az erdélyi magyar pártok és szervezetek nem ellenséges vetekedéssel, hanem a közös ügy támogatásában működnek együtt, és nemes versenyben igyekeznek minél nagyobb részt vállalni ez esetben az autonómia előmozdítása érdekében. Nagyon hálás vagyok a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy sikerült egymás mellé gyűjtenie bennünket.

Juhos Gábor nemrégen szaladta le a maratoni távot Székelyföld autonómiája érdekében, és ez olyan jól ráfelel, hogy igen, ez egy hosszú menetelés lesz a maratoni műfajban, ez nem megy könnyen.

1963-ban volt a Martin Luther King prédikátor nevével fémjelzett Washingtoni Menetelés, amikor szabadságért és munkáért tüntettek és meneteltek a fekete bőrűek.

Oda jutunk mi, a saját hazánkban, Erdélyországban, hogy azért kelljen menetelnünk, maratont futnunk, netalán a hosszútávfutó magányosságával és kitartásával, amit eleink biztosítottak a románoknak Hátszeg vidékén, a szászoknak Szászföldön, a székelyeknek, ameddig aztán meg nem csorbultak a jogok a későbbiekben. Azt nem értik a román testvéreink, amiért ők harcoltak a 19. század végén, Ioan Slavici és kortársai vezetésével? Nem értik, hogy mit jelent a román iskolához hasonlóan a magyar iskola, a román oktatáshoz és kultúrához, a román egyház jogaihoz hasonlóan a magyar történelmi egyházaknak a szabadsága és jogai?

Én büszke vagyok arra, hogy ebben az országban és mondhatni, az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületen nincs még egy olyan nemzeti közösség, amelyik ennyire állhatatosan ki tudna állni a jogai és az ügye mellett, ez egy olyan székely örökség, amelyet apai nagyszüleim révén én is hoztam magammal, örököltem.

Nem véletlen, hogy amikor jönnek a magyarországi testvéreink, akiket arra tanítottak évtizedekig a Kádár-rendszerben, hogy merjenek kicsik lenni és húzzák meg magukat, tehát nem véletlen, hogy annyira meglepődnek és a csíksomlyói búcsún feltöltődnek, és a háromszékiek ágyúöntő mestere, Gábor Áron számukra is örök jelkép. Nos, most ott leszünk, Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért. Én nagyon remélem, hogy ezen az úton sikerülni fog végigmennünk, és senki nem fog megbírságolni bennünket útfoglalás miatt, és nem kell a székelyeknek kemény valutában fizetniük a szólásszabadságért és a gyülekezési joguk használatáért.