Az RMDSZ központi ünnepi rendezvényét nyilvánvaló választási kampánycéllal helyezték Nagyváradra. Itt elmondott beszédében maga a miniszterelnök-helyettes is azt szorgalmazta, hogy minél több erdélyi képviselőt juttassunk az Európai Parlamentbe. Ehhez viszont nem elég a jó szándék és a választási propaganda. Az erős erdélyi magyar képviselet megvalósítása céljából – minként 2009-ben – szükséges volna a nemzeti összefogás. Ezt azonban a pártérdeket a nemzeti érdek fölébe helyező RMDSZ mindezidáig visszautasította. Az sem közömbös, hogy a szövetség milyen jelölteket állít az első helyekre, és hogy pártos szűklátókörűséggel csupán két képviselő bejuttatását célozza meg az Európai Parlamentbe, eleve lemondva ezáltal az összefogással elérhető legalább három mandátumról, illetve a nemzeti, polgári pártok követőinek szavazatáról.

Kár, hogy a Miniszterelnök-helyettes urat egy ilyen pártos és minimalista közreműködésre kérték fel. Ezúton ismételten javasolom a Magyar Polgári Párttal és az Erdélyi Magyar Néppárttal való választási összefogást.

Másodsorban sajnálatosnak tartom, hogy a miniszterelnök-helyettes éppen annak a bihari RMDSZ-nek a vendégeként érkezett Nagyváradra, amelyre a korrupció sötét árnya vetül. Nem lett volna szabad a jelenlétében azt a Szabó Ödön parlamenti képviselőt szóhoz juttatni, aki Biró Rozália képviselővel és Kiss Sándor volt megyei RMDSZ-elnökkel együtt szerepet játszott a jobb sorsra érdemes Ady-központ létrehozására szánt magyar állami támogatás eltérítésében, majd elvesztegetésében. Kelemen Hunor országos elnököt is komoly felelősség terheli a nevezett bihari RMDSZ-vezetők futtatásában, illetve a Miniszterelnök-helyettes úrnak ebbe a lehetetlen helyzetbe való hozásában.

Ezúton ismételten javasolom nevezettek, illetve az Ady-központ ügyében eljárt bihari RMDSZ-szervezet és Mecénás Alapítvány elszámoltatását.