Erdélyi nemzettársaik megsegítésére emlékeztek a felvidéki Szepsiben

Ünnepi hálaadó istentisztelettel emlékeztek meg Szepsiben (mai hivatalos szlovák nevén Moldava nad Bodvou) arról, hogy 30 évvel ezelőtt, a romániai forradalom kitörésének napjaiban a térségből hét teherautónyi segélyt gyűjtöttek össze és juttattak el erdélyi nemzettársaik megsegítésére. A rendezvényen Tőkés László püspök is részt vett, akit igét hirdetni hívott meg a helybéli református egyházközség.

Molnár Árpád szepsi lelkipásztor köszöntötte a részvevőket, külön kiemelve azokat, akik 30 évvel ezelőtt aktívan részt vállaltak az erdélyi testvérek számára végzett szeretetszolgálatban, a gyűjtésben és a segélyszállítmány célba juttatásában. Felidézte, hogy a Bódva völgyében, Szepsiben és a környező falvakban 1989. december 26–29. között a református egyház több szervezettel karöltve, a lakosság segítségével több mint egymillió csehszlovák korona értékű adományt gyűjtött össze. Összesen 52 településről érkeztek adományok. Gábor Lajos akkori szepsi lelkész vezetésével tizenhét önkéntes indult útnak Kolozsvár felé hét teherautóval, amelyek főként tartós élelmiszert, gyógyszereket és kötszereket, takarókat és ruhaneműt szállítottak. Az egyik teherautó frissen sütött kenyereket vitt.

Molnár Árpád úgy fogalmazott, a szeretetszolgálat tanúságaként, üzeneteként az lehet levonni, hogy egy fecske is csinálhat nyarat, ha Istennek engedelmeskedik inkább, és nem az embereknek. „Ez aktuális minden korban, akár zsarnokságban élünk, akár szabadságban, demokráciában” – mondta.

Őrizzük meg szívünkben ezt a felemelő élményt!

Igehirdetésében Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke úgy fogalmazott, a megszokás elhalványítja az emlékezést, ma már szinte nem is tudunk lelkesedni azért, ami egykor, 1989-ben annyira felfokozta az érzelmeinket, amikor – Ronald Reagan amerikai elnök szavaival élve – összedőlt a gonosz birodalma, egymás után omlottak össze az istentelen, kommunista diktatúrák, előbb Magyarországon, majd Csehszlovákiában, végül utolsóként és legvéresebb módon Romániában. Korábban ledönthetetlen falak és korlátok dőltek le, a félelem és a hallgatás falai, s egy időre ledőlt a románok és magyarok közötti választófal is. „A hit forradalma hozott akkor össze minket egy templom körül. Nem is hittük volna, hogy több évtizedes ellenséges propaganda után nem arra megy a nép, amerre hajtják, a gyűlölet zsákutcája felé” – mondta hozzátéve, az már más kérdés, hogy azóta milyen fordulatot vettek a dolgok.

Tőkés László szerint mindebben az volt a legfontosabb, hogy egymásra talált a nemzet, egymásra találtak népek, az országok, Kelet- és Nyugat-Európa, s ezt követte a cselekedet. „A nemzet cselekvő szolidaritásáról, önzetlen és odaadó segítőkészségéről beszélek. Erről tesznek bizonyságot a szepsi gyülekezet akkor munkába és szolgálatba lendülő tagjai, az egykori önkéntesek és adakozók” – húzta alá. Hozzáfűzte, az egyház tanítása szerint hitünk próbája a jócselekedet, a Bódva mente népe pedig meghallotta Isten szavát. Megvallotta, abban az időben eszébe sem jutott, hogy a Felvidékről, a kisebbségi elnyomásból érkeznek majd sorstársai, hogy segítséget nyújtsanak. „Nem a fölöslegből adtatok, nem jó dolgotokban siettetek a szükségben lévő Erdély népének megsegítésére. Íme, az 1989-es esztendő csodái folytatódtak, itt, Szepsiben. Egyházaink, lelkipásztoraink, reformátusok, római katolikusok, görögkatolikusok, magyarok, szlovákok, németek, önkéntesek, civilek, faluközösségek, szövetkezetek, a Vöröskereszt, mindenki, aki élt és mozdult, egyazon érzéssel fogott össze. Nem hagytuk elfásulni a lelkünket. Ezt a felemelő élményt őrizzük meg szívünkben!” – mondta Tőkés László.

Megjegyezte, fontos megemlékezni erről a mai, zaklatott, válságokkal küszködő világban, amikor a muszlim beáramlással szemben Európa megfeledkezik saját hitének cselédeiről. „Még az ingerküszöbét sem üti meg a mai Európa urainak a mi sorsunk, Európa polgárainak sorsa hidegen hagyja őket, miközben izgalomba esnek, ha a muszlimok napidíjára és szociális segélyére gondolnak. Saját házuk népét ilyenképpen hanyagolják el. Vesztükbe rohannak. Vesztünkbe rohanunk, ha nincs meg bennünk és közöttünk az az öngondoskodó szeretet, melyre egymás hitének közösségében az Isten igéje is buzdít minket” – fogalmazott az egykori európai parlamenti képviselő.

Végezetül rámutatott, a közös hit, a szeretet késztethet bennünket odafigyelésre egymás iránt. „Ezenképpen találhatjuk meg egymást, szlovákok és magyarok, különböző, hajdan ellenséges érzelmeket tápláló felekezetek tagjai, a többség és a kisebbség, ha felismerjük, hogy Krisztusban mi testvérek vagyunk egymással” – mondta Tőkés László püspök.

Emléklap és koszorúzás

Gábor Lajos nyugalmazott lelkipásztor, a 30 évvel ezelőtti szeretetszolgálat kezdeményezője, egyik szellemi vezetője felidézte az akkori eseményeket, majd felolvasták a szervezők, lebonyolítóik névsorát, akik közül a megjelentek emléklapot vehettek át. Ezt követően a részvevők megkoszorúzták a szepsi református templom déli bejáratánál álló, a szeretetszolgálatnak emléket állító kopjafát. Végezetül szeretetvendégséget tartottak a gyülekezeti teremben, ahol a Csemadok által összeállított két panelen korabeli fényképek, dokumentumok idézték fel a 30 éve történteket.

(Forrás: Ma7.sk)

Gábor Lajos felszólalása a Dokumentumok rovatban található.