Másnap a parlament épületében, a hivatalos szeminárium keretében a magyar látogatócsoportok felelőse, Láng Péter tartott szakavatott bemutatót az EP működéséről.

Tőkés László a meghívottak köszöntésekor kifejtette, hogy a dalnokok éppen azt képviselik a maguk sajátos módján, amit védelmezni kell Európa elidegenítésének körülményei között: önazonosságunkat, nemzeti értékeinket, kultúránkat, anyanyelvünket. Az EP migrációról szóló közvitáján a megszólalók túlnyomó többsége számára nem az volt fontos, hogy miként képviselhetjük és védhetjük meg Európa, az EU értékeit és érdekeit, hanem sokkal inkább a migránsok jogainak és érdekeinek a gondja foglalkoztatta őket. Ez önmagában még dicséretes is lenne, de az Unió a saját választóinak a szempontjából végletesen egyoldalú.

Gál Kinga fideszes néppárti képviselő az alapjogi bizottság üléséről jőve beszámolt a legforróbb kérdés, a menekültügy kapcsán felmerülő összetett vitákról. Mint mondta, „olyan ez az eset, mint azé a bizonyos állatorvosi lóé”. Az európai érdek- és értékellentétekre, valamint a Magyarországot ért méltatlan támadásokra vonatkozóan kifejtette, hogy egyre többen vannak azok, akik azt mondják, a konfliktus magyar kezelése nem kritikát, hanem pont ellenkezőleg, elismerést érdemelne.

Az énekkar ezután a parlament előtti, a lengyel Szolidaritás mozgalomról elnevezett téren találkozott Andrej Plenkovic horvát és Sandra Kalniete lettországi néppárti képviselőkkel. Utóbbi, országa egykori külügyminisztere és európai biztosa, meleg szavakkal köszönte meg a meghívást, különösképpen azért, mert harcostársaként tiszteli Tőkés Lászlót, aki nemcsak Románia, de az egész Európa demokratikus átalakulásának egyik történelmi alakja. Egyebek között elmondta, hogy Lettországban 1873 óta minden öt évben kórusfesztivált tartanak, a legutóbbi alkalommal több mint ötvenezren vettek részt ezen. „Jöjjenek önök is legközelebb, meghívom önöket hazámba, a soron következő kórustalálkozóra” – mondotta a képviselőnő. A balti országokban egyébként nagy hagyománya van a közösségi éneklésnek, nemhiába nevezték a szomszédos Észtországban „énekes forradalomnak” az 1989-as megmozdulásokat.

A Váradi Dalnokok ezután alkalmi koncertet adott, amelyet a téren összesereglettek élénk és lelkes érdeklődése kísért. A „nincs is a világon szebb a magyarnál” refrénű dal után a kórust köszöntő Plenkovic képviselő azt mondta, „önöket hallgatva nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni a nemzeti sajátosságaink között.” Hozzátette: „Tőkés László barátomat továbbra is támogatom, számíthat rám, köszönöm, hogy meghívott és önöket meghallgathattam.” Három hét múlva egyébként egy horvátországi kórus érkezik Brüsszelbe Andrej Plenkovic meghívására, aki a menekültügyre utalva annak a reményének adott hangot, hogy a belügyminiszterek, valamint az állam- és kormányfők találkozója után remélhetőleg Európa közös választ tud majd adni a válságra úgy, hogy közben az európai szolidaritás is megmaradjon.

A látogatócsoport tagjai a továbbiakban megtekintették az európai demokrácia történetét bemutató Parlamentáriumot, tisztelegtek a 125. éve született Bartók Béla szobránál, és a híres főtér, a Grand Place megtekintése után, hazaindulásuk előtt az Atomiumot is felkeresték.