A püspököt a parókián a Balázsné Kiss Csilla és Balázs Dénes lelkészházaspár, valamint Kovács Zoltán főgondnok és néhány presbiter fogadta, akik röviden vázolták a 2006-ban alapított óvoda történetét és helyzetét, nem rejtve véka alá a már leküzdött és még fennálló nehézségeket sem. Ezek jórészt abból adódtak és adódnak, hogy az RMDSZ-vezetésű önkormányzat nem támogatta, sőt olykor akadályozta az egyházi hátterű intézményépítést és oktatást, de az Érmihályfalvi Református Egyházközségnek a tanügyi kormányzat bürokráciájával és a vonatkozó törvények buktatóival is meg kellett küzdenie. Az eszmecsere során mind Tőkés László, mind a helybéliek kifejezték abbéli reményüket, hogy a romániai magyar anyanyelvű oktatás fölött folyamatosan tornyosuló felhők egyszer csak eloszlanak, hogy az állami és a magánoktatás – lett légyen egyházi vagy más hátterű – nem egyik a másik rovására, hanem egymást kiegészítve, minőségre törekvő nemes versengésben fog működni, továbbá hogy a demográfiai mutatók a jelenlegieknél jobban alakulnak. Mert hiába építjük ténylegesen és képletesen „a templomot s az iskolát”, ha nem lesz kinek.
 

 

A szomszédos gyülekezeti házban működő óvodában a szolgálatos pedagógusok fogadták Tőkés Lászlót és munkatársait. A zsibongó kisdedeket a felnőttek előbb együtténeklésre biztatták, majd versmondásra és olyan részletek előadására, amelyeket a Jézus-váró templomi ünnepélyre tanultak be. A közösen elénekelt karácsonyi dalok után a püspök adta át ünnepi köszöntését az óvoda egész kollektívájának, egy betlehemes dalt is elénekelve. A Miatyánk közös elmondása után következett az ajándékosztás, ez évben is Tőkés László és Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület vezetője osztották ki a csomagokat a különféle kérdésekre ügyesen válaszolgató gyermekeknek. Búcsúzóban a házigazdák méltatták az érmihályfalvi szülői közösség és az egyház híveinek kitartását, segítőkészségét.