A magyar kultúra napja alkalmából

A magyar kultúra napja alkalmából nyílt meg január 23-án a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem aulájában, azaz a református püspöki palotában Éltes Barna sepsiszentgyörgyi szobrászművész kiállítása, a tárlatnyitót követően pedig a díszteremben a nemzetközi hírű Téka folkegyüttes koncertjére került sor.

A Partiumi Magyar Művelődési Céh által szervezett rendezvényen Kányádi Irén művészettörténész méltatta az alkotóművész kisplasztikáiból és köztéri szobrainak fényképeiből összeállított tárlatanyagot, a koncert előtt pedig Tőkés László európai parlamenti képviselő osztotta meg alkalmi gondolatait a közönséggel. A magyar kultúra ünnepéből kiindulva – amely a Himnusz születésnapja egyben – többek között elmondta: „A nacionálkommunista Romániában elnémították a hangunkat, mert egy népet nem csupán fegyverrel lehet leigázni, elnyomni vagy kiűzni, hanem azáltal is, hogy kultúrájától megfosztják, anyanyelvének használatát korlátozzák, kulturális értékeit eltüntetik. Ennek a drámai folyamatnak lehettünk szenvedő alanyai az elmúlt közel száz évben” – fogalmazott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, megemlítve azt, hogy manapság is pénzbírsággal akarják büntetni Romániában a magyar himnusz énekélését. Tőkés László leszögezte: „A mi túlélésünk, felemelkedésünk egyik meghatározó tényezője következésképpen az a kultúra, amely betölti ezt a kulturális teret. De betöltjük-e ezt a teret? Mint ahogy templomaink üresedő padjait nem töltjük be, és ahogy társadalmi helyünket egyre nehezebben vagyunk képesek betölteni, úgy szorulunk hátrébb és hátrébb. És nem csupán számszerűségünkben vagy intézményeink számában lehet mérni jelenlétünket, erőnket, jövőnket, hanem abban is, hogy éltetni tudjuk-e azt a kulturális magyar teret, amely Erdélynek sajátja volt mindenkor.”

Aznap este a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának azt is elmondta: kimeríthetetlen erőforrást jelent számunkra Kölcseynek a „Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból” című csodálatos poémája, amelyet mindmáig könnyekkel küszködve éneklünk 1989-es szabadulásunk óta. Mi itt, Romániában, ahol a többségi nacionálsovinizmus és az ateista kommunizmus egyaránt kérlelhetetlenül pusztította értékeinket, megtanultuk megbecsülni és számon tartani nemzeti kincseinket, tán még jobban, mint a testvéreink Magyarországon. Arra a riporteri kérdésre, amely az erdélyi magyar kultúra jelenlegi állapotát firtatta, Tőkés László elmondta: egy jó kezdet után egy elsekélyesedés következett az elmúlt 25 évben, e téren is többre számítottunk, mint ahogy a társadalom minden területén. Nem számítottunk arra, hogy a magyar kultúra jeles hordozóinak tíz- és tízezrei vándorolnak ki, akiknek nyomában nem támad megfelelő, nemzetileg elkötelezett utánpótlás. A kulturális rendezvények számára nem panaszkodhatunk, legföljebb kellő területi, időbeli elosztásuk és színvonaluk hagy kívánnivalót, de különösen az fájó, hogy pályázat- és bevételcentrikussá vált a közművelődés, a civil szférát is a pénz irányítja, ráadásul ügyeskedők és magamutagatók nyüzsögnek szerteszét, pedig Kodállyal kellene vallani: művészetben és magyarságban a megalkuvásnak nincs helye. Tőkés László rosszallását fejezte ki, amiért a romániai, erdélyi demokrácia még mindig azon a szinten van megrekedve, amelyen hatósági retorzió érheti nemzeti és történelmi jelképeink használatát, sőt büntetés jár nemzeti imádságunk énekléséért is. Nemcsak magyar kulturális értékeink vannak mindmáig veszélyben, hanem nyelvünk és közösségi identitásunk abban a román nemzetállamban, amely a Ceaușescu-rezsim folytatója sok szempontból.