az európai parlamenti választások tárgyában

 

   Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülését követően, illetve az európai parlamenti választások közeledtén a következőket tartom szükségesnek elmondani.

   1. Őszintén sajnálom, hogy a választási koalícióra irányuló, ismételt erőfeszítéseink az elmúlt hónapok során, az RMDSZ pártos ellenállásába ütközve, rendre meghiúsultak, és egyeduralomra törő érdekképviseleti pártszervezetünk végül is pártos kizárólagossággal, egyedül vág neki az európai választásoknak. Az RMDSZ mostani kormányba lépéséből is kitűnik, hogy mint mindig, ez alkalommal is inkább szót ért a Viktor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival.

   2. Az erdélyi magyarok mind 2007-ben, mind 2009-ben három-három képviselőjüket juttatják be az Európai Parlamentbe. Sajnálatos és elítélendő, hogy az SZKT múlt heti ülésén Kelemen Hunor RMDSZ-pártelnök már indulásból csak az 5%-os választási küszöb eléréséről beszélt, vagyis eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető – három tagú – erdélyi magyar képviselet eléréséről.

A pártérdekek ilyetén minimalizmusával szemben a nemzeti érdek azt diktálta volna, hogy a lehető legerősebb európai képviseletre törekedjünk, úgy, amiképpen 2007-ben és 2009-ben tettük, amikor is, mindkét esetben, számarányunkon felüli, közel 9%-os magyar választási részvétellel, három-három képviselőnket küldöttük Brüsszelbe.

   3. Az előbbieknél is fájdalmasabb, hogy a Magyar Polgári Párt irányvesztett vezérkarát eszközül felhasználva, az RMDSZ az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta, valamint a mértékadó erdélyi értelmiségiek összefogásra szóló Felhívását is figyelmen kívül hagyta, sőt Csirák Csaba és Muzsnay Árpád szatmári RMDSZ-alapító tagok közös lista állítására irányuló indítványa mellett is szó nélkül elment.

Kezdeményezéseik pillanatnyi eredménytelensége ellenére, illesse őszinte elismerés azokat, akik belátták, és azon meggyőződésüknek nyilvános formában is hangot adtak, hogy: „az idén esedékes európai parlamenti választások sikeréhez csakis az együttműködés vezethet”.

   4. Ami a nemzeti oldal megosztását, illetve az MPP jelöltállítási próbálkozásait illeti: „A szándék és a cél nyilvánvaló: politikai eszközként felhasználni köztiszteletben álló erdélyi magyar személyiségeket… és tőkét kovácsolni a párt számára…, hogy szavazatokat hozzanak a konyhára” (Krónika).

   Az amúgy mindannyiunk teljes bizalmára érdemes Böjte Csaba ferences szerzetes és Gergely István római katolikus pap indítási kísérlete kísértetiesen emlékeztet Sógor Csaba református lelkész 2007-ben való választási indítására, amikor is szintén egy egyházi közszereplő bevetésével próbálták letörni a másik egyházi jelölt – vagyis szerény személyem – választási esélyeit.

Ebben az összefüggésben már-már a politikai–erkölcsi perverzitás határát súrolja az RMDSZ és az MPP azon törekvése, hogy jeles egyházi személyiségeket „hajtsanak fel” Dan Voiculescu koalíciós elvtársainak európai parlamenti választási jelöltlistájára.

   Ezzel kapcsolatban Székelyföldön – a fenyvesek hazájában – egy sokatmondó, tréfás megfogalmazás járja: „A fenyőből akkor lesz tulipán, ha addig faragják. Biró Zsoltnak ez sikerült”.

   5. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tavaly társszervezője volt a Székely Szabadság Napjának, és idén is teljes elkötelezettséggel áll ki mellette. Merjük remélni, hogy a március 10-i, marosvásárhelyi nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak.

Nagyvárad, 2014. március 4.

 

                                                                                                       

                                                                                              Tőkés László

                                                                                    erdélyi európai képviselő

                                                                                           az EMNT elnöke