Magyarok a rendszerváltásban – határon innen és túl

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) pénteken, október 17-én egész napos műhelybeszélgetést rendezett Budapesten, az MTA Domus vendégházában, Magyarok a rendszerváltásban – határon innen és túl címmel. A rendezvény beleillik azon megemlékezések sorába, melyek a kommunista diktatúra bukásának 25. évfordulóját örökítik meg.

A Miniszterelnökség által tavaly létrehozott Intézet a hazai kutatások mellett azt is feladatának tekinti, hogy „átfogó képet adjon a szomszédos országokban végbement rendszerváltó folyamatról, az ott élő magyarság helyzetének hatásairól a hazai rendszerváltásra” (Alapító okirat).

A tanácskozást Bíró Zoltán, a RETÖRKI főigazgatója nyitotta meg. Bevezető beszédében Lezsák Sándor országgyűlési alelnök az általa alapított Lakiteleki Népfőiskola határon túli kapcsolatrendszeréről szólt a rendszerváltók nemzedékének jelenlévő tagjai közösségében, akik közül többen is előadást tartottak – úgymint Duray Miklós a Felvidékről, Gálfalvi György és Bodó Barna Erdélyből, Hódi Sándor a Délvidékről, Vári Fábián László és Milován Sándor Kárpátaljáról, Göncz László a szlovéniai Muraközből és Deák Ernő Ausztriából.

„Színjáték a felgördült vasfüggöny mögött” – az egykori Szovjetunióban végbement átalakulásokat ekképpen jellemezte Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezető politikusa, az előre megkoreografált, forgatókönyvszerű változásokra utalva.

Duray Miklós, az Együttélés Polgári Mozgalom egykori alapító elnöke úgy ítélte, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett események – példának okáért Brezsnyev pártfőtitkár halála – kiindulópontját és előfeltételét képezték a szovjet csatlósállamokban végbement folyamatoknak.

Valamennyi előadó felidézte a huszonöt évvel ezelőtt saját nemzeti közösségében történteket, és többnyire szubjektív formában számba vette elért eredményeiket és – nem várt – kudarcaikat.

Az Együttélés volt vezetője drámai módon mutatott rá arra a kezdettől fogva érvényesülő többségi – szlovák – hatalmi törekvésre, mely egyes titkosszolgálati vétetésű magyar pártok felhasználásával próbálta megakadályozni a hiteles magyar érdekképviselet, illetve az önálló magyar politizálás kialakulását. Ez a képlet amúgy az egész Kárpát-medencében ismert.

Bodó Barna politológus a többségi nacionalizmusról szólva a román politikumhoz való alapvető viszonyunk átértékelését vélte szükségesnek, tekintettel arra, hogy az elmúlt negyedszázadban bebizonyosodott: mindhiába kerestük benne az „együttműködő partnert”, a jobbik esetben is csupán „konkurens vetélytársként”, de még inkább „nacionalista ellenségként” viszonyult hozzánk.

Tőkés László európai képviselő, Temesvár egykori lelkipásztora a kelet-közép-európai rendszerváltoztató folyamatokba beágyazva elemezte a magyarországi demokratikus átalakulásokat, valamint az anyaországban és az utódállamokbeli magyarok közösségében történtek kölcsönhatásait. A valamennyi volt kommunista országra érvényes, általános jellemzőkön túlmenően arról a – Magyarországon, illetve a szomszédos országokban végbement – nemzetpolitikai és kisebbségpolitikai rendszerváltozásról is szólt, mely viszontagságos úton ugyan, de végül is a jelenlegi helyzethez: a határok feletti nemzetegyesítés, valamint a külhoni magyar önrendelkezés politikájához elvezetett.

A berlini fallal együtt a „trianoni határfalak” is leomlottak, a nyugati határzárral együtt a nemzetrészeket egymástól elválasztó többi határ is kinyílt, Európa megosztottságának felszámolásával együtt a magyarság megosztottságának is a végére juthatunk – mondotta erdélyi képviselőnk –, meggyőződést fejezve ki ugyanakkor, hogy a negyedszázada elkezdődött társadalmi és nemzeti rendszerváltoztatást programszerű céltudatossággal tovább kell folytatni. Az eltelt időszakban egymást követő hullámokban lezajlott kommunista visszarendeződés arra figyelmeztet, hogy a kommunizmus bukása nem egyszeri történelmi esemény, hanem hosszantartó folyamat, melynek útján következetesen és kitartóan végig kell haladnunk.

Tőkés László

EP-képviselő

sajtóirodája