Tőkés László Kolozsváron a hitbéli összetartozásról beszélt

Leleplezték Kolozsváron Dávid Ferenc erdélyi reformátor, egyházalapító unitárius püspök egész alakos szobrát. A 2019. augusztus 17-i ünnepi eseményen jelen volt és felszólalt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.

Történelmi pillanatnak lehettek részesei mindazok, akik jelen voltak a kolozsvári belvárosi unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégium épületei között helyet kapott Dávid Ferenc-szobor avatóünnepségén: az unitárius egyház régi álma valósulhatott meg azzal, hogy szobrot állíthatott első püspökének annak szülővárosában.

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke ünnepi beszédében a vallásszabadság emlékéve – amelyet a 450 évvel ezelőtti tordai országgyűlés tiszteletére hirdettek meg tavaly – kiemelkedő ünnepének nevezte a szoborállítást. „Voltak idők, amikor a felekezeti szembenállás idegenített el egymástól bennünket. Államalapító Szent István király – közelgő – ünnepén azonban mindnyájunknak tudatára kell ébrednünk annak valóságára, hogy történelmi örökségünk közös, valamennyien ugyanannak a magyar keresztény törzsnek vagyunk a hajtásai és ágai. Erdélyi – magyar – történelmi egyházaink egy tőről, ugyanarról a gyökérről fakadnak, s ennek értelmében lehetünk egyaránt büszkék – példának okáért – az egyetlen magyar alapítású pálos rendre vagy éppen az egyedüli magyar eredetű vallási felekezetre, az unitárius egyházra – kimagasló értékű hungarikumaink és transzilvanikumaink sorában” – mondotta Tőkés László, majd hozzátette: a nemzetünket megosztó trianoni békediktátum évfordulóján ne csak etnikai úton keressük az egységet, hanem sokkal inkább a hitbeli összetartozás ökuméniája által, mert „a testvérek egyetértése virágoztatja fel a nemzetet” – Rotterdami Erasmus aranymondását idézve.

Dávid Ferenc történelmi személyiségét illetően Tőkés László rámutatott: a vallásszabadság erdélyi atyjának fő műve a tordai vallásbéke megteremtése volt. Erdélyben egymás vallásos meggyőződését tiszteletben tartották az emberek, a századok viszontagságai közepette pedig az ilyen eszmék tartották a lelket az erdélyiekben. A kegyetlen vallásháborúk és a vallási kizárólagosság korában belátták, hogy – amint Dávid Ferenc fogalmaz – „a hit kérdésében nem a hatóság kardjával, hanem az Ige igazságával és a Lélek szeretetével kell küzdeni”. Ő maga, valamint eszme- és kortársai „ezenképpen lettek útkészítői és előhírnökei a modern kori vallási és lelkiismereti szabadságnak, amelynek beigazolódására még évszázadokig kellett várni, s amelynek tényleges és teljes megvalósulása a poszt-nacionálkommunista Romániában, itt, a vallási tolerancia jobb sorsra érdemes erdélyi földjén és a keresztényüldözések sújtotta nagyvilágban mindmáig várat magára…” – állapította meg az EMNT elnöke, hozzátéve: „Merjük remélni, hogy a Magyar Országgyűlés példáját követve Románia és Európa parlamentje is méltó helyén fogja megörökíteni a vallásszabadság jeles napját.”