Tőkés László példaértékűnek nevezte a belgiumi németek autonómiáját, amely jól példázza, hogy az I. világháborút lezáró békeszerződések által kisebbségi helyzetbe taszított európai közösségeknek is lehet esélyük a megmaradásra, amennyiben az állam, amelyben élnek, nem az elnyomás, hanem a konstruktív párbeszéd és a kölcsönös megbecsülés útját választja hozzájuk fűződő viszonyában. Az erdélyi szászok és svábok elűzése, illetve Ceauşescu általi kiárusítása szöges ellentétben áll a belgiumi jó példával. A valamikor többnemzetiségű Erdély erőltetett etnikai homogenizálása nemcsak a megmaradt magyar közösség, hanem egész Románia, sőt Európa számára is nagy veszteséget jelent. Csak remélni lehet, hogy az erdélyi magyarság elsöprő többsége, illetve az EMNT és az EMNP által is támogatott Klaus Johannis román államfő az eddigieknél és az elődeinél nagyobb érzékenységet fog tanúsítani a kisebbségi ügyek, azon belül pedig a magyarság sorsa iránt. Azért jöttünk, hogy közvetlen közelről ismerkedjünk meg a belgiumi német önkormányzattal, mely mintát jelent számunkra – mondotta erdélyi képviselőnk.

Karl-Heinz Lambertz, aki 1999 és 2014 között a belgiumi német közösség miniszterelnöke volt, azóta pedig a huszonöt fős parlament elnöke, örömmel és szolidaritással fogadta erdélyi vendégeit. Részletes beszámolót tartott a több lépcsőben lezajlott belgiumi államreformról, mely – egyebek mellett – az évek, évtizedek során, lépésről-lépésre a német közösség autonómiájához vezetett. Fontos volt, hogy kéréseiket, követeléseiket mindig valamely általános, országos vagy európai összefüggésbe tudták behelyezni. A többségiek által táplált bizalmatlanságot csakis a közös érdekek felmutatásával lehet elérni, úgy, hogy a többség ne lássa veszélyforrásnak a kisebbség létét és önrendelkezését – vonta le a következtetést az elnök, azt is hozzátéve, hogy intézményi szintű megoldásokra van szükség, a kisebbségi kérdés sikeres rendezéséhez az egyéni jogok rendszere nem elégséges.
 

 

Tudnivaló, hogy az alig 854 négyzetkilométeres területet benépesítő, közel nyolcvanezres lélekszámú közösség első autonómiatörvénye 1983-ban született meg; a 2014-2015-ös, hatodik államreform rendjén, miként az előbbiekben is, a Német Közösség (Deutsche Gemeinschaft – DG) újabb önkormányzati kompetenciákat vívott ki magának. A kisebbség léte nem teher, hanem előny az országnak, ezt kell tudatosítani a többségiekkel; mi azért küzdünk, hogy a flamand és a vallon közösséghez hasonlóan, bennünket is megillessen mind a közösségekre, mind pedig az általuk lakott területekre, régiókra vonatkozó önigazgatás joga – jelentette ki Lambertz elnök. Vendégei azon kérdésére, hogy a német közösség önállósodási törekvései terén mi várható, az elnök előrevetítette, hogy az államreformok sorozata még a hatodikkal sem fog lezárulni, és a folyamat a közösségi jogok további kiszélesedését fogja eredményezni. Ez viszont azt jelenti, hogy a másik két nemzeti közösséggel együtt nekünk is meg kell fogalmaznunk további elvárásainkat – mondta a belgiumi német politikus.

Szilágyi Zsolt nagyra értékelte a belgiumi német közösség kitartó, következetes harcát az autonómiáért, és azt is, hogy a közösség hat pártja közül öt megegyezésre jutott a közösen vállalt, mindenki által képviselt autonómiaelvek tekintetében. Míg Belgiumban létezik egy demokratikus vitakultúra, és a föderalizmus, valamint a történelmi régiók autonómiarendszere vitán felül álló demokratikus társadalmi berendezkedésnek számít, addig Romániában az autonómia puszta emlegetése is tabu, és az állami hatóságok alkotmányellenesség és „nemzetbiztonsági kockázat” címén csírájában akarják elfojtani magyar közösségünk erre irányuló törekvéseit – mutatott rá az EMNP elnöke.